Zselicben jártunk
A tanév végével egy újabb, számunkra ismertlen erdei kalandban, élményben volt részünk, bár az idei évre rányomta bélyegét a vírus, izgalommal vártuk, hogy el tudunk-e menni, Zselicbe az Erdei Vándortáborba.
Iskolánk felsős tanulóinak egy része és tanárai egy kevésbé ismert tájat fedezhettek fel, mely sajátos klímával és élővilággal rendelkezik. Az egy hetes tábor alatt feltérképeztük, Ropoly puszta és környékének szépségeit, jártunk a Zselici Csillagparkban, és a különlegesnek számító ezüsthársas-bükkös erdőtársulásokban gyönyörködhettünk túrázás közben.
A sok-sok kilómétert mögöttünk hagyva, megismerkedtünk a környék embereivel. Bőszénfán a szarvas farmon megsimogathattuk az erdők vadjait, a zselici kisvasút pedig csendes nyári erdei utakon engedett betekinteni, a táj csodás szépségeibe. A sátoros táborhelyek igazi izgalmakat, kalandokat rejtettek a hét nap alatt, a barátságok még szorosabbak lettek, a közös játékok feledtették a tavaszi gondokat. Kint a természetben szabadnak és gondtalannak éreztük magunkat. Gyorsan eltelt ez kis idő és mi vidáman új ismeretekkel gazdagodva tértünk haza, tele emlékekkel és jó érzéssel. Jövőre is szeretnénk „vándorolni” és újabb gyönyörű tájakkal megismerkedni.
Fekete István idézetével zárnám gondolataimat:
„…ha el nem múlna, ami rossz, hogyan gyühetne, ami jó?
Gosztola Barbara
